A magyar állami Zeneműkiadó Vállalatot, az Universal Music Publishing Editio Musica Budapest (UMP EMB) jogelődjét 1950. július 1-jén egy törvényerejű rendelet hívta életre.
A zeneműkiadásnak nagy hagyománya van Magyarországon. A legrégebbi cég, a patinás Rózsavölgyi és Társa 165 éve kezdte meg működését; száz éven át a legjelentősebb hazai zeneműkiadó volt, amely az évtizedek során gazdag és színes katalógust épített fel. A 20. század elején Bartók és Kodály első kiadója volt, és bár a két nagy zeneszerző az 1910-es évek után műveik kedvezőbb külföldi terjesztésének reményében külföldi kiadókhoz szerződött, a két világháború között a Rózsavölgyi maradt számos kiváló magyar zeneszerző, többek között Dohnányi Ernő, Weiner Leó és Lajtha László kiadója és műveinek terjesztője.
A 19. század végén új kottakiadó cégek alakultak: 1889-ben a Rozsnyai zeneműkiadó és 1893-ban a Bárd zeneműkiadó.
A Rozsnyai kiadó főként a zenepedagógiai művek és a zenei könyvek kiadásában jeleskedett (Bartók világhírű Gyermekeknek című sorozata is náluk jelent meg), a Bárd ugyanakkor a klasszikus és a népszerű művek kiadását szorgalmazta. A Magyar Kórus és a két háború között alakult több más kiadó a kórusművek, elsősorban az egyházi kórusok kiadására szakosodott. Ők adták ki Bartók Női karait és Bárdos Lajos legtöbb kórusművét. Az említett kiadókon kívül a két háború között virágzó könnyűzenei cégek is alakultak (Nádor, Csárdás).
Magyarországon 1948–1949-ben zajlott le az úgynevezett kommunista hatalomátvétel, ami súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járt. Az egyik legelső és legnyilvánvalóbb változás a magánszektor kiiktatása volt – az állam központi rendeletet adott ki a magánvállalatok állami vállalatokká alakításáról. Az említett zeneműkiadókat ebben az időben államosították. Önálló tevékenységük megszűnt, vagyonuk, valamennyi szerződésük és kötelezettségük egyetlen állami céghez, az 1950-ben alapított Zeneműkiadó Vállalathoz került. A források koncentrációja az új magyar zeneműkiadó fejlődését igen pozitívan befolyásolta és az 1989–1990-es rendszerváltás után is éreztette hatását. Az állami vállalat tekintélyes készlettel kezdhette meg tevékenységét az ötvenes években, képes volt katalógusát bővíteni, és a következő évtizedekben a 90-es évek kihívásai ellenére is versenyképes maradt.
Működésének első tizenöt esztendejében az állami vállalat egyetlen feladata a hazai piac ellátása volt. A gyorsan fejlődő nemzeti zeneoktatáshoz kínált kottákat, könyveket adott ki zenészeknek és zenekedvelőknek, továbbá számos kortárs magyar művet jelentetett meg. Az üzleti tevékenységet ebben az időben szigorú szabályokhoz kötötték: a kiadói terveket az állam hagyta jóvá és az állam fizette. Mindazonáltal e tizenöt év hozama nem volt rossz: megszületett a kottakatalógus, ami hozzáférhetővé tette a külföldön is elismert magyar zenepedagógusok kottáit, melyek később vitán felül exportképesnek bizonyultak. Ugyanezen években, mivel nem léteztek pénzügyi és terjesztési gátak, igen magas szintű könyvszerkesztőségi tevékenység folyt a kiadóban: színvonalas zenei lexikonok, szakkönyvek és ismeretterjesztő kötetek jelenhettek meg. Az irodalmi szerkesztőség munkája ezekben az években nagyban hozzájárult a magyar zenetudomány megerősödéséhez. A zenei könyvkiadás virágkora a 70-es években is folytatódott.
Közben, a 60-as évek végén Magyarországon megújultak a gazdasági irányítás elvei és módszerei. A változás lényege az volt, hogy az állami tulajdonú vállalatokat gazdasági függetlenségre kényszerítették. Az állami zeneműkiadó esetében világossá vált, hogy a hazai piac egyedül nem lesz képes eltartani a vállalatot, így egyre nagyobb jelentőséget kapott a zeneművek exportja. A háború előtti kisebb kiadók katalógusainak összevonása ebben nagyon hasznosnak bizonyult. A tapasztalt zenetanároknak, a magas színvonalú kottagrafikának és végül, de nem utolsó sorban a külföldön élő és működő magyar zenepedagógusoknak köszönhetően az 1950 után megjelent új pedagógiai kiadványok külföldön is piacképesnek bizonyultak. Ekkor a Zeneműkiadó Vállalat, külföldi szerződéseinek könnyebb kezelése érdekében nevét Editio Musica Budapestre (EMB) változtatta.
A 70-es és 80-as években az Editio Musica Budapest az úgynevezett szocialista piacon belül vezető pozíciót szerzett, annak ellenére, hogy évszázados hagyományokkal rendelkező vállalatokkal, például a lipcsei Peters kiadóval kellett versenyeznie, amely egyébként ekkor szintén állami ellenőrzés alatt állt. Ugyanebben az időben az EMB a nyugati piac számára is fontossá vált és jelentős külföldi szerződéseket kötött. A zenei könyvkiadás magas színvonala töretlen maradt és csaknem változatlan intenzitással folytatódott, bár a kottakiadás nagyobb szerepet kapott.
Ennek a mintegy húsz évnek köszönhetően az 1989–1990-ben bekövetkezett nagy szociális, politikai és gazdasági változások nem érték felkészületlenül a kiadót, amely képes volt viszonylag zökkenőmentesen alkalmazkodni a szabadpiaci feltételekhez. A kilencvenes évek elején bekövetkező válság és a drasztikus változások (a szocialista országok piacának összeomlása és elvesztése, a gyorsuló infláció, a hazai cégek eladósodása, a pénzforrások teljes megszűnése, stb.) nem rendítették meg a cég gazdasági egyensúlyát. Amíg az általános tananyag kiadásában nagy szükség volt az állami beavatkozásra, a zenetanítást szolgáló kottakiadás menete változatlan maradt, külső korrekcióra nem került sor és az árak végül megállapodtak egy elfogadható szinten. A korábban megkötött nyugati szerződések garantálták a folyamatosságot, sőt az export is nőtt. A stabilitásért azonban nagy árat kellett fizetni: drasztikusan csökkent a könyvkiadás és a kortárs magyar művek kiadása.
A már említett feltételeknek köszönhetően a 90-es évek elején, amikor a kormány megkezdte az állami vállalatok privatizációját, több nyugati befektető is érdeklődött az Editio Musica Budapest iránt. Az EMB privatizációja 1994-ben történt meg, amikor az olasz Ricordi kiadó a magyar cégben többségi tulajdonrészt vásárolt. Később a Ricordi és vele az EMB is a német Bertelsmann Csoport kezébe került, és az Editio Musica Budapest a Bertelsmann zenei részlegének (BMG) része lett.
2006-ban a Bertelsmann eladta zeneműkiadói részlegét a Universal Music Groupnak, így az EMB a Universal Music Publishing Group (UMPG) tagja lett, amely a világ legnagyobb és legsokoldalúbb zeneműkiadója. A kiadó neve ebben az időszakban Universal Music Publishing Editio Musica Budapestre (UMP EMB) változott, és ettől kezdve saját katalógusának terjesztése mellett képviseli Magyarországon a Universal Music Group teljes popzenei katalógusát, valamint alkiadóként a klasszikus kiadói csoport (Durand-Salabert-Eschig, Casa Ricordi, Ricordi Berlin, Ricordi London) repertoárját is.
2017-ben a UMPG a zenepedagógiai kiadványokat valamint a UMP EMB kottáinak gyártását és kereskedelmi terjesztését az akkor alapított, hasonnevű Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft.-nek adta át. A jogvédett 20. századi és a kortárs zenei művek katalógusának kezelése, bővítése és promóciója, valamint a zenekari kölcsönanyagok terjesztése és a szerzői jogok kezelése továbbra is a UMP EMB fő tevékenysége maradt. Hetven éves múltjával és a közel kétszáz éves magyar zeneműkiadás örököseként, az utóbbi száz év magyar zeneszerzése kimagaslóan leggazdagabb katalógusának kezelőjeként az UMP EMB továbbra is arra törekszik, hogy vonzó és elismert partnere legyen valamennyi zeneszerzőgeneráció képviselőinek, műveiket bel- és külföldön egyaránt sikerre segítse.