December 1-én Futó Balázs és Tornyai Péter egy-egy kamaraegyüttesre írt alkotása kerül bemutatásra a Budapest Music Centerben, majd december 16-án Balogh Máté és Tornyai Péter egy-egy vonósnégyese hangzik fel Neussban, a Haus der Musikerben az Asasello- Quartett előadásában. E művek a Kunststiftung Nordrhein-Westfalen, illetve az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány megbízásából íródtak. Mindkét esemény résztvevője Tornyai Péter, aki az új művekről, korábbi kompozíciókról és tervekről is beszélt.
Mindkét új műved valamiképpen a zenetörténeti múlttal folytat párbeszédet. Ugyanez igaz nyáron Lipcsében bemutatott Bach-hangszerelésedre, A fúga művészetének 5. contrapunctusára, ami nemcsak Bachra, hanem Webern nevezetes Ricercar-hangszerelésére is utal. Ez a fajta kapcsolat a múlttal vajon időszakos jelenség vagy tartós téma a művészetedben?
Ez mindig érdekelt, és úgy tűnik, mostanában a koncertrendezők is kedvelik az ilyen kapcsolódásokat. Bachnál persze a felkérésből magától értődött, és úgy láttam, ha elemző módon közelítek ehhez a zenéhez, akkor okvetlen Webern feldolgozásával is foglalkoznom kell. Érdekes módon Balogh Mátéval és Horváth Balázzsal együtt felkérést kaptam további tételek zenekari átdolgozására is, és ezekben majd más utakat is kipróbálhatok.
Az Új anamorfózisok című darabomnak is messze nyúlnak az előzményei. A vizuális művészetekből ismert technikát, a különféle perspektívákból „értelmesnek” vagy „értelmetlennek” tűnő képek létrehozását úgy ültetem át zenébe, hogy az „értelmes” perspektíva rendre egy korábbi, a hallgató által már ismert konkrét zeneműként vagy zenei stílusként jelenjen meg. Az új mű harmadik tétele például Haydn Kaiser-kvartettejének első öt akkordjára épül, amiről Somfai László kimutatta, hogy az egyfajta zenei akrosztichon (Gott Erhalte Franz Den Caiser), de más klasszikus harmóniamenet is alkalmas lenne ugyanerre. Amikor Purcell Fantasia upon One Note-jára építettem az első tételt, akkor pedig úgy torzítottam a zenei perspektívát, hogy egy másik szólam simuljon ki egyetlen állandó hanggá. Egyébként e tétel egy régebbi változatát elküldtem egykori tanáromnak, Jeney Zoltánnak, és válaszából tudtam meg, hogy akkoriban ő is Bach-korálok hasonló „elhangolásával” foglalkozott. Többek között ez is arra indított, hogy az új művet neki, illetve az ő emlékének ajánljam.
Új vonósnégyesedben, a Weitere intime Briefében csak egyetlen múltbeli zeneszerző alakja jelenik meg, Leoš Janáčeké, akinek Intime Briefe című alkotását aktív muzsikusként, vonósnégyesek brácsásaként egyik kedvencednek nevezed. Itt hogyan valósul meg a kapcsolódás?
Itt azonban nincsen felismerhető utalás erre a múltbeli zenére, sőt Janáček más alkotásaira sem. Valójában csak olyan vázlatokat használok tőle, amiket öregkori szerelmének, Camilla Stösslovának írt feljegyzéseiben ismertem meg, és amelyeket nem is használt befejezett alkotásaiban. Ezek a részletek talán itt-ott valóban kirínak a saját zeném környezetéből, de itt a hallgatónak valójában nincs mire ráismernie.
De ezeknél fontosabb számomra, hogy számos korábbi darabomhoz hasonlóan itt is a hangok intimitása foglalkoztatott. Ugyanez érdekelt például tavaly bemutatott l'alone del silenzio című zongorás triómban, vagy a Klangforum Wien által nemrég előadott Ferne című darabomban. Üveghangok, alig hallható hangszínjátékok jelenítik meg ezt az intimitást, és ezt a hangzási igényt párosítottam a Janáček-történettel, aminek egyes dokumentumait nemrégiben ismertem meg.