Pályáját a magyarországi experimentális művészeti mozgalom egyik legjelentősebb alkotójaként kezdte. Műveinek nagyobb része klasszikus hangszerekre és együttesekre készült, másik része azonban különleges hangforrásokra, preparált zongorára, agyagcsengőkre, sőt még gőzmozdonyok hangjára is. A tudatosan kialakított ritmikus alakzatokká szervezett zörej ugyanolyan zenei elem számára, mint a konkrét hang, ezért alkalmazza szívesen műveiben az ütőhangszereket. Vallja, hogy minden zenei ötletnek számtalan kidolgozási lehetősége létezik, s a zeneszerző választhat, hogy a művet olyan formában írja le, melyben a folyamatok realizálását az előadóra bízza, vagy pontosan meghatároz minden pillanatot. Utóbbi esetben azonban a leírt mű csak egy lehetséges alakzata a zenei gondolatnak, ezért eddigi életművében rendszeresen visszatérő jelenség, hogy egy-egy zenei ötlet több különböző kompozícióban is megjelenik. Bővebben itt.

Sáry Lászlót a szóló cimbalomra írt Lassú és Friss felvételével köszöntjük. (Vékony Ildikó, BMC Records, 2003)

(portrékép: Felvégi Andrea)