Hét évtizedes hagyományához híven fejleszti tovább az UMP Editio Musica Budapest a zenetanulókat és a fiatalokat megszólító kiadványai sorozatát. Nemrégiben két olyan zongoragyűjtemény jelent meg, amelyekben jeles kortárs zeneszerzők instruktív de egyúttal szórakoztató formában fordulnak a fiatal muzsikusok felé.

Mező Imre (1932) számos népszerű művet komponált zenét tanuló gyerekek és fiatalok számára. Legújabb sorozata, a Dallam kisasszony ruhatára különleges vállalkozás: a 153 kis darab egyazon magyar népdalon alapul, arra irányítva a figyelmet, hogy egy dallam bemutatásának és feldolgozásának annak változatlanul hagyása esetén is milyen sok módja, lehetősége van. A variációkat a szerző az előjegyzésük szerint csoportosította, a csoportokon belül pedig nehézségi sorrendbe állította. Ezzel – mint Becht Erika zongoratanár írja – „kétféle módot nyújt arra, hogy tanár és növendék megismerje és kipróbálja a sokféle variációs eszköz (augmentáció, diminúció, kánon, dallampárok stb.) lehetőségét. Egyrészt úgy, hogy azonos hangnemen belül haladunk a könnyebbtől a nehezebb darabok felé, másrészt pedig úgy, hogy a megfelelő nehézségű darabokon, az egyre több előjegyzésű fejezetekre lapozva fejlesztjük a növendék kottaolvasási készségét és biztonságérzetét a különböző hangnemekben való játékban.” A kötetet nemcsak a hagyományos zeneoktatásban résztvevő kezdő vagy haladóbb zongoristáknak ajánljuk, hanem azoknak is, akik a komponálás, a zenei szerkesztés műhelytitkai iránt érdeklődnek.

Orbán György (1947) az egyik legtöbbet játszott kortárs magyar zeneszerző. Stílusában jellegzetes módon elegyednek a klasszikus, kortárs, filmzenei és jazzes elemek. Emellett saját bevallása szerint valósággal ''lubickol a tonalitásban'', így művei a nagyközönség számára is megközelíthetőek. Humorának és fantáziájának köszönhetően a gyerekekhez is könnyen utat talál: ezt bizonyítja kifejezetten kezdőknek szánt zongoraműveinek népszerűsége. A zeneszerző értékelése szerint a Veni, Sol! „a komolyabb technikával rendelkező zongoristáknak készült előadási darabok gyűjteménye”. A Lakos Ágnes készítette válogatás elsősorban a 2000-es évek elején készült Évszakok című, 48 darabból álló sorozatot veszi alapul, de néhány korábbi kompozíció is bekerült a kötetbe. Egyik kritikusa így írt az Évszakokról: „Látszat-egyszerűségük ellenére elképesztően jól megírt tételekről van szó, amelyekben a zeneszerző tisztában van azzal, milyen terjedelemben munkálhatja meg nyersanyagát, ezeket a talált tárgy egyszerűségével ható témákat és ismerős hangzatokat.” Az ötletes egyszerűség és a hangszer mindig kézre álló kezelése teheti e darabokat a haladottabb zongorajátékosok kedvenceivé