Kurtág György…quasi una fantasia… című zongorára és hangszercsoportokra írt műve hangzott fel a BBC Proms augusztus 30-i hangversenyén a londoni Royal Albert Hallban. A szólista Dame Mitsuko Uchida volt, a London Symphony Orchestrát Sir Simon Rattle vezényelte a közönség kizárásával megtartott, rádió és televízió-közvetítésen át követhető eseményen.

„Azt akartam, hogy a zenészek próba közben ne tudják egymás közt megbeszélni, milyen rossz a zene” – mondta önironikusan a zeneszerző a koncertteremben elszórtan, különféle irányokból és magasságokból megszólaló zenekart használó műről – amely profetikusan jósolta meg a társadalmi távolságtartás mai elvárásait.

A művet és az előadást több kritika is méltatta, bár kihallik belőlük a vágy egy élő produkció élvezete iránt:

Az előadók közötti szükséges távolság volt a program alapja: Gabrieli többkórusos fúvószenéjétől a Royal Albert Hall páholyai körül szétszórt játékosokkal, egészen Kurtág György…quasi una fantasia...-jáig, amelybe, bár 1988-ban íródott, beépül a társadalmi távolságtartás. A Beethoven Holdfény szonátáját követő Kurtág-zene félelmetes ellentétet jelentett, szólózongorás kezdetével, amely mögé fokozatosan sorakoznak fel a különös ütős hangzások. (Bernard Hughes, theartsdesk.com)

 Hallottuk Mitsuko Uchidától Beethoven Holdfény-szonátájának első tételét, amely egy 20. századi pointillista műbe, Kurtag Beethoven ihlette …quasi una fantasia…-jába hajlott át, amelyben Uchida játszotta szólószólamot. Ezeknek a makulátlanul előadott daraboknak az volt a paradoxona, hogy az Albert Hall minden ötletes felhasználása ellenére az egymástól távol elhelyezkedő előadók kiváltotta borzongás végül is elveszett a televízióközvetítésben. Kurtág textúrájának csábereje – a különös, meghökkentő hangzás – épp abból ered, hogy a fül nem igazán képes megmondani az agynak, hogy melyik hang honnét  érkezik. (Neil Fisher, The Times)