A korán elhunyt Kocsis Zoltánban nem csupán a fenomenális zongoraművészt, de a 'zenei polihisztort' is gyászolja az utókor: kivételes tehetségéből organikusan fakadt zeneszerzői, karmesteri, közreadói s nem utolsósorban hangszerelői és átirat-készítői tevékenysége is. Utóbbiak révén mintegy másfélszáz művel gazdagította a szimfonikus, kamara-, dal- és zongorairodalmat. Most, halála után öt évvel az UMP Editio Musica Budapest – a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával – megújította, illetve tovább gazdagította Kocsis Zoltán eredeti kompozícióinak és átiratainak kínálatát a katalógusában.

Az 1970-es évektől Kocsist folyamatosan foglalkoztatta a 19–20. század zenekari remekműveinek saját hangszerére, a zongorára, vagy két zongorára történő átültetése. Ebben az időben keletkeztek Berlioz- (Mab királynő), Wagner- (Walkür, Trisztán és Izolda, Parsifal) részletekből, valamint Ravel- (La Valse) és Bartók-művekből (Két kép) készült letétjei. Rendszeres kamarapartnerei, a klarinétos Berkes Kálmán és a csellista Perényi Miklós számára több Debussy- és Rachmaninov-átiratot is készített.

Zeneszerzőként főként költőbarátja, Pilinszky János és Kurtág György, valamint nemzedéktársai, az Új Zenei Stúdió experimentális komponistái tettek rá nagy hatást. Kamaraművek mellett legjelentősebb alkotása az 1986-os atomkatasztrófa sokkja nyomán írt Csernobil ’86 – Memento című nagyzenekari alkotása volt, ami annak idején már témaválasztásával is nagy feltűnést keltett.

Lásd a partitúrát 

Kocsis 1997-től közel húsz éven keresztül állt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén, és ebben az időszakban készített el egy sor hangszerelést Liszt és Bartók általa is gyakran játszott zongoraműveiből.

A Liszt-átiratok egyaránt válogatnak a népszerű és a kevésbé ismert zongoradarabok közül. A hangszerelések célja nem okvetlen a korhűség, mint inkább a zongorán elérhető, sajátos interpretáció kivetítése a zenekari hangszínek változatosságára:

1. Goethe-Festmarsch, S. 227
2. Valse oubliée No. 2, S. 215/2
3. Orage, S: 160/5
4. Vallée d’Obermann, S. 160/6
5. Ave Maria, S. 182
6. Valse oubliée No. 3, S. 215/3
7. Mazurka brillant, S. 221

A hozzá legközelebb álló zeneszerző, Bartók zongoraművei közül Kocsis az 1910 előtti, korai darabok hangszerelése iránt érdeklődött. Igazi különlegesség a zongorán is ritkán játszott Négy zongoradarab közül kettőnek a feldolgozása, amely a 19. századi magyar stílus újraértelmezését (2. ábránd) és a zeneszerzőre oly jellemző groteszk hangvétel egyik első megnyilvánulását (Scherzo) kínálják:

1. Burlesque No. 3, op. 8/c
2. 1. sirató, op. 9/a
3. Perpatvar (Burlesque No. 1), op. 8/c
4. 3. sirató, op. 9/a
5. 2. ábránd, DD 71
6. 4. sirató, op. 9/a
7. Scherzo, DD 71

Fotó. Felvégi Andrea