Bella Máté 2017-ben írta Hesperus című alkotását brácsára és együttesre. A mű az Ensemble Intercontemporaine felkérésére készült, bemutatója 2019. február 16-án volt a Francia Rádióban. Idén május 18-án a Budapest Music Centerben Bársony Péter lesz a magyarországi bemutató szólistája, az UMZE együttesét Vajda Gergely vezényli. Ennek az előadásnak a kapcsán kérdeztük a zeneszerzőt.

Milyen komponálási elképzelések mentén született meg a Hesperus?

Ez a mű egy ensemble-sorozat harmadik darabja: Először a Chuang Tzu’s Dream készült el csellóra és együttesre, majd a Trance hegedűre és együttesre, végül ezekhez csatlakozik a Hesperus brácsára és együttesre. Ezek a kompozíciók voltaképpen versenyművek, és engem ebben a műfajban főleg az érdekel, hogy a szólóhangszer lehetőségeit minél színesebben bemutassam. A kísérőegyüttes polifon hátteret rajzol a szólóhangszer mögé, mintha a szólista árnyékát jelenítené meg, s egyúttal egyfajta visszhangként is működik, ami átvesz és átalakít motívumokat és más zenei elemeket a szólistától.

Volt-e valamilyen közvetlen inspiráció?

Volt többféle is, például 2016-ban Svájcban hallottam Mark Andre hij 1 című zenekari darabját: hatalmas apparátus a színpadon, ami mindvégig csak egészen halk neszeket szólaltat meg. Erősen hatott rám ez a hangzás, és valami hasonlót kerestem a Hesperusban is. A Hesperus ugyanakkor, ahogy a címe is mutatja, az Esthajnalcsillag pislákolásának látványát, vagyis egy vizuális benyomást, igyekszik akusztikus eszközökkel visszaadni. Az is fontos volt számomra, hogy sötétedés után a fülünk sokkal érzékenyebb a világ neszeire, és ezért törekedtem egyfajta selymes hangzásra, és arra is, hogy a darab – egy rövid dinamikai tetőponttól eltekintve – mindvégig nagyon halk maradjon. Régóta foglalkoztat, hogy hogyan lehet zörejek és zenei hangok között transzformációkkal közvetíteni. A Hesperusban zörejszerű elemektől jutunk el a zenei hangokhoz, majd vissza a zörejekhez. A Lethe című vonószenekari darabom éppen fordított utat jár be, a zenei hangoktól a zörejekig és vissza.

Mennyiben határozták meg a mű karakterét a szólóhangszer adottságai?

A darab megírása előtt konzultáltam Bársony Péterrel, aki most a magyarországi bemutató főszereplője lesz. Emlékszem, az egyik első mondata ez volt: Ne feledd, hogy a brácsa egy alt hangszer, amelynek a mély regisztere, leginkább a C-húrja, szól gyönyörűen, és nem jó azok hibájába esni, akik a magasabb regisztereket akarják melodikusan használni. Ezt a figyelmeztetést megfogadtam, és elhatároztam, hogy a magasabb regisztereket főleg üveghangként fogom használni. Ennek megfelelően a brácsaszólamot úgy terveztem meg, hogy darab folyamán a magas üveghangoktól lesüllyed a C-húrra, majd ismét felemelkedik a magas fekvésbe. Ez az ív rajzolódik rá a kíséretnek a zajoktól a zenei hangokig eljutó, majd a zajokhoz visszatérő irányára.

Photo: VivienNaomi Photography