Balogh Máté a 2021/2022-es évadban a Győri Filharmonikus Zenekar rezidens zeneszerzője lesz. Új megbízásáról, készülő műveiről kérdeztük.

Hogyan kaptad meg a felkérést? Miből fog állni a tevékenységed?

A Győri Filharmonikus Zenekarnak ettől az évadtól kezdve új vezetőkarmestere van Rajna Martin személyében. Martin ugyan még csak huszonöt éves, de több külföldi zenekarnál is megfordult már, ahol látta, hogy a rezidens zeneszerző mennyire általános arrafelé. Ezért javasolta, hogy itt is kaphasson lehetőséget egy-egy évre egy-egy zeneszerző. Szerencsés helyzetben voltam, mert a zenekar vezetése lényegében szabad kezet adott, hogy milyen műveket tervezzek megírni a most kezdődő koncertévadra. Végül abban állapodtunk meg, hogy három nagyon különböző természetű darabot fogok elkészíteni a zenekar számára.

És mit lehet ezekről tudni? Mennyi világosak a terveid?

Az első, nagyzenekari darab, a Raabertüre már a nyár folyamán elkészült, a bemutatóra szeptember 24-én fog sor kerülni. Ez egy jellegzetes fesztiválnyitány, jó játszanivaló a muzsikusoknak és jó hallgatnivaló a közönségnek. Egy zenész barátom azt mondta róla: Rossini, Sosztakovics és mesterem, Jeney Zoltán különös házasságából fogant. Bőven vannak benne indulószerű szakaszok: ha a nagyzenekarhoz nyúlok, az ilyen hangulatok – talán gyerekkori fúvószenekari élményeim nyomán – mindig előkerülnek, mint korábban az Alabama Marchban is. De persze azzal játszottam, hogy az ilyen közhelyes elemeket hogyan lehet kibillenteni, más fénytörésbe helyezni.

Ez után a nyitány után mi lesz a folytatás?

Készül még egy négytételes, szimfonikus alkotás is, aminek némi bátorsággal a Szimfónia címet adtam. Ez ugyan csak egy 18. századi méretű zenekart foglalkoztat majd, a vonósokon kívül két oboát és két kürtöt, de a formája mégis nagyszabású lesz. A bemutatón együtt fog elhangzani Haydn 47. G-dúr szimfóniájával, és én is merészelek majd menüettet írni bele, és igyekszem a magam módján a haydni zene humorához is kapcsolódni.

És a harmadik terv?

Az egészen más jellegű lesz: A zenekar vezetése javasolta, hogy abban népdalokat használjak fel, és úgy döntöttem, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, amelynek fővárosai, Bécs és Budapest között Győr éppen félúton fekszik, népeinek a zenéjét fogom feldolgozni, énekesre és ugyanolyan kamaraegyüttesre, amilyet Berio használ a Népdalokban. Egyelőre az anyagot gyűjtöttem, átnéztem például Janáček morva népdalgyűjteményeit, Max Eisikovits erdélyi jiddis dalait, és rengeteg gyönyörű dallamot találtam.
Mindenesetre nagy várakozással nézek az évad elé, úgy látom, a zenekarral és a karmesterrel közös munkából sokat lesz alkalmam tanulni.