75. születésnapját ünnepli Orbán György zeneszerző.

Erdélyi tanulmányok és jelentős népzenei kutatások után 1979-ben Magyarországon telepedett le. Egy évtizedig az Editio Musica Budapest szerkesztője volt, majd nyugdíjazásáig zeneszerzést tanított a Zeneakadémián.

Korai éveiben az avantgárd irányzatok hatottak rá, majd művészete a neoromantika felé fordult. Stílusában klasszikus, modern, filmes és jazz elemek jellegzetes keveréke ismerhető fel. Emellett azt állítja, hogy "szeret a tonalitásban lubickolni", ami a szélesebb nyilvánosság számára teszi hozzáférhetővé műveit. Mind a kórusművek, mind a dalok terén jelentős énekszerző, aki a magyar hagyomány népzenei ihletésű elemeit groteszk, humoros, sőt szatirikus felhangokkal vegyíti. Hangzásban és formailag is gyakran idézi fel a korábbi zenei korszakok eszményeit. Zenéjének legfontosabb jellemzője a klasszikus értelemben vett formai arányosság.

Az UMP Editio Musica Budapest nemrég jelentette meg Orbán „Razumovszkij-trilógiáját”, három vonószenekari karakterdarab-sorozatot. Razumovszkij gróf, Beethoven mecénása, akinek a bécsi mester egy jelentős vonósnégyes-sorozatot ajánlott, csak ürügy arra, hogy Orbán lerója tiszteletét a 19. századi komoly és könnyedebb kamarazenéjének különböző műfajai előtt. Molnár Szabolcs zenekritikus így írt ezekről a ciklusokról: Orbán zenéje rafinált viszonyt folytat – kétértelműen flörtöl – a nosztalgiával. Nem szépít emléket, nem is próbál meg görcsösen visszaemlékezni: az emlékezés tárgyát egyszerűen kitalálja. Számára a valós életeseményeknél érdekesebbek a „lehettek volna így is” életesemények, ő a történelem lapjait fikcióként olvassa és színezi tovább – „lehetett volna így is" –, művészi képzeletének világát valóságos személyekről elnevezett hősökkel népesíti be, majd álomszerű történetekben lépteti fel őket. Ez a szubjektív mitológia igen közel áll Schumann karneváli forgatagához.”

Hallgassa meg a Razumovsky-trilógiát!

Fotó: Felvégi Andrea