Régi minták és modern minimálzenei elemek izgalmas találkozása az "About time".

IDŐ – ÉLET – HALÁL – SÖTÉTSÉG – FÉNY: a művészetek örök témái. A zenében különösen nagy jelentősége van ezeknek a jelenségeknek, hiszen a zenei hangok által kelthető vizuális érzetek évszázadok óta foglalkoztatják a zeneszerzőket. A tagolt és tagolatlan idő zenei érzékeltetése pedig – valamint ezek koronként változó zenefilozófiai megközelítései –  a 20. század végi experimentális zenei törekvések megjelenése óta a kortárs zenében mindmáig megkülönböztetett figyelmet kap.

A mű lassú-gyors-lassú-gyors tételszerkezetében és a vonós zenekarból kiemelkedő szólóhangszerek és a tutti hangzás állandó kontrasztjában leginkább a barokk concerto grosso hagyományait fedezhetjük fel. A barokk concertók a motorikus mozgásformái ihlették a gyors tételek virtuóz ritmusait is, a hangszín azonban a sok osztott szólamnak köszönhetően dúsabb a barokk vonósegyüttesek hangzásánál. A tételcímek (és a 4. tételben a Dies irae szekvenciát idéző dallam-töredékek) olyan költői és vizuális látomásokra utalnak, amelyeket a hallgatónak magának kell meghallania a megszólaló hangokból – hiszen a zene szavak nélkül is képes üzeneteket átadni.