Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Franciaország és Belgium után, öt évvel az ősbemutatót követően, augusztus 17-én hangzik fel először Kurtág György operája, a Fin de partie az Egyesült Királyságban. A szereposztás hasonló a korábbi előadásokéhoz (Hamm: Frode Olsen, Clov: Morgan Moody, Nell: Hilary Summers, Nagg: Leonardo Cortellazzi), a BBC Skót Szimfonikus Zenekarát Ryan Wigglesworth vezényli. A karmestert kérdeztük az előkészületekről és várakozásairól.

Hogyan találkozott először Kurtág zenéjével? Vezényelt már tőle bármilyen zenekari darabot?

Ez az első alkalom, hogy Kurtág zenéjét vezénylem. Régóta foglalkozom a zongoradarabjaival, ezeken keresztül találtam meg az utat a zenei nyelvéhez. És jelen voltam, amikor 2008-ban Thomas Adès meghívta őt és feleségét az Aldeburgh-i Fesztiválra. Akár úgy is mondhatni: rossz irányból indulok, amikor a Fin de partie-t, ezt a magnum opust fogom elsőként vezényelni.

A felkészülés közben van most, hat hét múlva lesz a premier: milyenek a benyomásai az operáról?

Nem jut eszembe semmi, ami akár csak megközelítené e zene tanulásának élményét, mert közben egészen másképp kell gondolkodnom egy zeneműről, mint rendesen. Ez részben az előadó és a lejegyzés közötti viszony miatt van így. Noha Kurtág kottaírása nagyon részletgazdag, mégis meg kell találnia az előadónak a saját útját a helyes szövegtempó felé, hogy a részletek értelmessé váljanak. Vannak olyan zeneszerzők, akiknél, ha követ az ember néhány szabályt, máris elég közel kerül ahhoz, amit a zeneszerző akar. Kurtággal egészen más a helyzet: ezt a zenét be kell injekcióznunk a véráramunkba, és eltelik egy idő, mire az ember rájön, hogyan is kell értelmezni. Tehát nagyon gazdag és tanulságos élmény ezzel az operával foglalkozni. Az is lenyűgöz, hogy Kurtág elsődleges célja nyilvánvalóan az volt, hogy Beckett szövegének olyan letisztultságot és felerősítést adjon, amit a beszélt színházban soha nem kaphat meg. A szöveg az, ami a talapzaton van, ez a legfontosabb a műben, amit a zene szolgál.

Különleges esemény, hogy a Fin de partie-t a BBC Proms keretében mutatják be az Egyesült Királyságban. Milyen hatást válthat ki lehet ez a kamarazene-szerű opera a Royal Albert Hallban, illetve a BBC Proms közönségében?

Annak ellenére, hogy a RAH egy hatalmas tér, a legmeghatóbb élményeim abban a teremben a kamaraszerű intenzitású zenékkel voltak. Az a terem furcsa módon képes rá, hogy nagyon meghitt térré váljék. És remélem, hogy a teremben a világítással olyan atmoszférát tudunk teremteni, amely megteremti azt a rendkívüli intimitást, amire ennek a darabnak szüksége van.

Másrészt a Proms közönsége történelmileg hihetetlenül nyitott és kalandvágyó. És ennek a teremnek az a különlegessége – ami az énekesek számára egészen szokatlan lesz –, hogy az amfiteátrumi elrendezésben a közönség körbeveszi őket, és így sokkal inkább a középpontban érzik majd magukat. Remélem, ebben a különleges térben, ezzel a különleges közönséggel és különleges darabbal valami varázslatost tudunk alkotni.

Fotó: Benjamin Ealovega