Életének 88. évében, 2016. november 30-án elhunyt Lendvay Kamilló zeneszerző, az 1950-es években pályáját kezdő magyar zeneszerző generáció egyik legjelentősebb képviselője.

Zeneszerzés- és karmesteri tanulmányait a budapesti Zeneakadémián Viski János és Somogyi László irányításával végezte. Pályájának kezdetén az állami Bábszínház, majd a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének zenei vezetője, később pedig a Fővárosi Operettszínház karmestere és (1972-től) művészeti vezetője volt. 1972-től 1992-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított, 1976-tól a zeneelmélet tanszéket vezette. Aktívan részt vett a zenei közéletben is: elnöke volt az Artisjusnak, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, több évtizeden keresztül lektorként működött a Magyar Rádióban.

Életműve színpadi, oratórikus, zenekari, kamara és szólóhangszeres műveket egyaránt magában foglal. Zenéjében fontos szerepet kapnak a klasszikus formák és műfajok. A 20. századi magyar mesterek zenéjéből leszűrt tapasztalatok sok humorral és számos groteszk elemmel keverednek műveiben.

Zenekari, oratórikus, kamara- és szóló hangszeres kompozícióinak jelentős része az Editio Musica Budapest gondozásában jelent meg: utolsóként ez év februárjában a szólóbrácsára készült Tanulmány.

Emlékét és művészi hagyatékát megőrizzük.