2023-ban fog a magyar zeneélet megemlékezni Jeney Zoltán (1943–2019) születésének 80. évfordulójáról. Az évfordulót megelőzően a zeneszerző számos kéziratban maradt művéből jelentette most meg az UMP Editio Musica Budapest három jelentős zenekarra, illetve kamaraegyüttesre írt mű partitúráját a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Önidézetek – kamaraegyüttesre (1991)   Hallgasson bele!
Az Önidézetek című kamaradarabnak már a címében benne rejlik a szentimentális visszatekintés veszélye. Persze Jeney elutasítja ezt a lehetőséget: a saját eddigi pályájával való szembesülést nem nagy formátumú, reprezentatívnak szánt kompozícióban foglalja össze, hanem öt hangszerre írt kamaraműben. Az önuralom és a hozzá társuló feszesség abban is megmutatkozik, hogy önidézeteit kiemeli eredeti közegükből, teljesen átalakítja őket, és mintha csak talált tárgyak volnának, az foglalkoztatja, mit tud kezdeni velük. A kitörő érzelmektől való elhatárolódás az Önidézetekben játékossággal társul. A játékosság Jeney művében különféle kompozitorikus eljárásokban ragadható meg, amelyek mind-mind arra hívják fel a figyelmet, hogy ebben a visszatekintő műben a zeneszerzőt elsősorban az foglalkoztatta, miként építhető fel egy kompozíció a lehető legkevesebb és legegyszerűbb zenei elemből. (Dalos Anna)

Pavane – zenekarra (2007)  Hallgasson bele!
Jeney Zoltán 1979-ben számítógép segítségével nyolc különböző fraktálsort generált, majd a számsorozatot 128 hangból álló dallammá konvertálta. (Ezek egyike alkotta főművének, a Halotti szertartásnak vezérdallamát.) Egy interjúban Jeney bevallotta, hogy megálmodta, melyik legyen az a másik két hangsor, amelyre a Pavane-t építi. A nyitó szakaszban az egyes szólamokban a dallam azonos hangról indul, s lassan hömpölygő, különlegesen fénylő színekben csillogó heterofónia benyomását kelti. A gyors középtétel ötszólamú ricercart épít a dallamból, a harmadik tételben is egymáshoz képest elcsúszva játsszák az dallamsort, miközben mindig váratlan helyeken harsan fel a dallam egy-egy forte dinamikával megkülönböztetett hangja, s mindez dinamikussá és feszültté teszi a zenei folyamatot. A hallgató talán öntudatlanul is érzi a kompozíció – alapdallamából adódó – fegyelmezett szerkezetét, de mindez nem csökkenti a hallásélmény nyugtalanságát. (Farkas Zoltán)

Agónia – 8 dal Petri György verseire, szopránhangra és kamaraegyüttesre (2010–2013)   
Klarinét, cimbalom, hegedű, brácsa és bőgő - a  kiskocsmák világában járatos Petri György dalait cigánybanda kíséri. A zenei anyag nem nélkülözi a népi előadásmódot, mégis inkább valami kihangszerelt egyszólamúságból, visszafogott heterofóniából, a dallamhangok megelőlegzéséből és meghosszabbításából szövődik a kíséret textúrája. Jeney zenéje sokkal illusztratívabb, s bátran karakterizáló, mint korábbi dalaiban, amelyeket a szöveg zenei átkódolása vont különösen fegyelmezett konstrukció vértezetébe. Mindez nem árt neki: Petrinél talán kicsit távolságtartóbban, de érvényre juttatja a versek keserédes humorát. (Farkas Zoltán)

Fotó: Felvégi Andrea