Az 1970-es és 80-as években kibontakozó magyar experimentális művészeti mozgalom egyik vezéregyénisége. Fiatalkori kompozícióiban gyakoriak a forma-, dallam-, ritmus- vagy hangrendszerképző elemekként alkalmazott zenén kívüli alapanyagok, pl. szöveg-idézetek, sakk-játszmák lépései, solitaire-játék mozgásai, telex-szövegek ritmusai és más rendszerek. Az 1980-as évektől újra alkalmazni kezdte az ellenpont barokk és barokk előtti korszakokra hivatkozó módjait, s emellett zenéjében megjelent egy archaikus hangütés, melynek deklamációja és dallamképzése egyrészt a gregorián, másrészt a magyar népzene hagyományaiból táplálkozik. Bár technikai értelemben minden alkotása a korábbi évtizedekben kialakított alapelvek továbbvitele és összegzése, művészetében ma már nyíltan érvényesül az érzelmi felszabadultság és érzéki közvetlenség is, mely fiatalkori műveiben szándékoltan el volt bújtatva a szigorú konstrukciók mögé.

Életrajz címszavakban

1943-ban született Szolnokon.

1961–1968: Zeneszerzés tanulmányok a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Farkas Ferencnél, majd posztgraduális tanulmányok a római Santa Cecilia Accademián Goffredo Petrassinál.

1968: A Soliloquium No.1 című fuvoladarab bemutatója az utrechti Gaudeamus Festiválon.

1970: Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Simon Alberttel és Vidovszky Lászlóval közösen megalapítja a budapesti Új Zenei Stúdiót.

1984: Svédországi körút, 30 műve hangzik el kilenc hangversenyen, közülük öt ősbemutatóként.

1985 Szerzői est a New York-I Experimental Intermedia Foundation meghívására. A Tizenkét dal előadása az amszterdami ISCM Fesztiválon.

1986-2013: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 1995-től a zeneszerzés tanszak vezetője, 1999-től a Doktori Iskola vezetője.

1993-tól: A Széchényi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

1996-1999: Az ISCM alelnöke

1998: A Pest-Buda-Óbuda egyesítésének 125. évfordulójára komponált Contrafactum (szopránszólóra és zenekarra) ősbemutatója. 

2005: A Halotti szertartás budapesti ősbemutatója a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar előadásában, Kocsis Zoltán vezényletével.

2019-ben hunyt el Budapesten

Díjak és kitüntetések

1988 és 2006: Bartók-Pásztory díj; 2001: Kossuth-díj; 2006: AEGON Művészeti Díj; 2018 Artisjus Díj

Művei katalógusunkban (válogatás)

Alef – Hommage à Schönberg (1972) zenekarra (13’)

Endgame (1973) zongorára (8’)

Orpheus’ Garden (1974) nyolc szabadon választható hangszerre (18’)

Twelve songs e. e. cummings, William Blake, Friedrich Hölderlin, Tandori Dezső és Weöres Sándor verseire (1975-83) szopránszólóra, hegedűre és zongorára (29’)

Apollónhoz - kantáta Kallimakhosz himnuszára (1978) női- vagy vegyeskarra, angolkürtre, orgonára és 12 krotálra (27’)

El silencio Federico Garcia Lorca versére (1986) női hangra és vonóskvintettre (16’)

Halotti szertartás magyar siratóénekekre, latin, héber, orosz és görög liturgikus szövegekre és magyar költők verseire (1987-2005) énekes szólistákra, kettős vegyeskarra és zenekarra (175’)

Fantasia su una nota (1984) két szabadon választható összeállítású kamaraegyüttesre (29’)

Önidézetek (1991) klarinétra, hegedűre, csellóra, marimbára és zongorára (10’)

& silence everywhere (2001) kamaraegyüttesre (afl, ca, cl., hn., tpt., vln., vla., vc., db) (12’)