Balassa 1965-ben diplomázott zeneszerző szakon és művei néhány év alatt jelentős nemzetközi figyelmet keltettek. A párizsi zeneszerző-szemlén már 1971-ben díjat nyert, s a 70-es évek végétől sorra kapta a megrendeléseket olyan intézményektől, mint a Koussevitzky vagy az Elizabeth Sprague Coolidge Alapítvány, illetve a Bostoni Szimfonikus Zenekar. Zenéjét rendkívüli műfaji változatosság, gazdag invenció és erőteljes lírai kifejezés jellemzi, utóbbi összefügg a vokális zene és a költészet iránti különleges érzékenységével. Korai, szabad dodekafónián alapuló stílusa a 80-as évektől fokozatosan adta át helyét a diatonikusabb gondolkodásnak, s zenéjében meghatározóvá vált az európai zenei múlt és a magyar népi tradíció hatása. A közönség számára könnyebben megközelíthető, tonális zenei nyelv színpadi műveinek jelentős sikerében is szerepet játszik.

Életrajza

Balassa Sándor 1935. január 20-án született Budapesten. Vidéken töltött gyermekévei után zenei pályája Budapesten indult. A Bartók Béla konzervatórium elvégzése után egy ideig technikusként gyárban dolgozott, majd 1960-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szervánszky Endre zeneszerzés-osztályában folytatta tanulmányait. 1965-ben szerzett diplomát.
A Zeneakadémia elvégzése után a Magyar Rádió munkatársa lett, zenei rendezőként 1980-ig a zenei főosztályon dolgozott. 1981-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszékén hangszerelést kezdett tanítani, kezdetben adjunktusként, majd docensként, s 1993-tól 1996-os nyugdíjba vonulásáig egyetemi tanárként. 1996-ban Zeneakadémia Alapítvány néven közhasznú alapítványt hozott létre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem támogatására. 2021. május 14-én hunyt el Budapesten.
Művei közül a számos kórusművön és kamarazenei kompozíción kívül kiemelkedik néhány nagyszabású zenekari műve, mint a Glarusi ének (1978), a Hívások és kiáltások (1981) vagy A Nap fiai (1995), illetve négy operája, Az ajtón kívül (1986), A harmadik bolygó (1989), a Karl és Anna, illetve a Földindulás (2001).

Díjai, kitüntetései

A Requiem Kassák Lajosért „Az év kompozíciója” a párizsi Tribune-ön (1972), Erkel Ferenc-díj (1972), Érdemes Művész (1978), Kossuth-díj (1983), Bartók-Pásztory-díj (1988, 1999), Kiváló Művész (1989), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2012), a Nemzet Művésze (2014)