Bárdos Lajos zeneszerzőként, zenetudósként, tanárként és karmesterként egyaránt jelentős hatást gyakorolt a magyar zenei életre. Kodállyal együtt megteremtette a 20. századi magyar kórusmozgalom alapjait. Karnagyi működése néhány évtized alatt nemzetközi színvonalra emelte a magyar kóruséneklést. Céltudatossága, vitalitása és előadóművészi kifejezőereje általános megbecsülést szerzett számára. Kompozíciói ugyancsak a magyar kórusélet előmozdítását szolgálták: a reneszánsz polifóniából és a magyar népzenéből kiindulva követték a bartóki és kodályi hagyományt. Művei, amelyek a kórusra való komponálás mintapéldái, érzékenyen követik a magyar nyelv prozódiáját, belső harmóniát és életerőt sugároznak. Zenetudományi tevékenysége az 50-es években kezdett kibontakozni. Rendszerező hajlamát követve jelentékeny tanulmányokat írt a gregorián dallamvilágról, a modális és romantikus harmóniákról, és elemezte Liszt, Bartók és Kodály műveit.

Életrajza

Bárdos Lajos 1899. október 1-jén született Budapesten, és 1986. november 18-án hunyt el ugyanott. A budapesti Zeneakadémián Siklós Alberttől és Kodály Zoltántól tanult zeneszerzést (1920-25). Ezután középfokú zeneiskolákban oktatott (1925-29), majd 1928-ban a Zeneakadémiára került, s itt összhangzattant, zeneelméletet, zenetörténetet, és stílusismeretet tanított 1968-as nyugdíjba vonulásáig. A zeneelmélet az ő kezdeményezésére került a tantervbe. 1925 és 1942 között a Cecília-kórus, s emellett 1929-től 1933-ig a Palestrina-kórus  karnagyaként működött. A két együttes azután „Budapesti Kórus” néven egyesült, s ezt Bárdos 1941 és 1947 között vezette. 1931-ben Kertész Gyulával együtt létrehozta a Magyar Kórus nevű kiadót, amely fontos szerepet játszott a magyar kóruséneklés felvirágoztatásában. A kiadóvállalatnak és az azonos nevű zenei folyóiratnak is ő volt a vezetője. 1930-ban megszervezte az Éneklő Ifjúság mozgalmat. 1936-tól ő lett a Magyar Kórusok Országos szövetségének, továbbá 1949-től 1950-ig a Bartók Béla Szövetségnek az egyik vezetője.

Díjai és kitüntetései

Erkel-díj (1953), Érdemes Művész (1954), Kossuth-díj (1955), Kiváló Művész (1970), Magyar Zászlórend (1979), Babérkoszorúval ékesített Zászlórend (1984), Bartók-Pásztory-díj (1984).