Vajda Gergely a magyar zeneszerzők középnemzedékének egyik legtehetségesebb tagja. Sokoldalú muzsikus: klarinétművész, karmester, s mindemellett zeneszerző. Sokrétű előadói gyakorlatának hatása művein is érződik. Kedveli a változatos színeket és a szokatlan effektusokat; egyéni hangjuknak is köszönhetően művei az utóbbi évtizedben világszerte egyre nagyobb feltűnést keltenek.

Életrajza

Vajda Gergely 1973. augusztus 13-án született Budapesten, zenészcsaládban. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Kovács Béla klarinét- és Lukács Ervin karmester-hallgatójaként diplomázott. Zeneszerzést Kocsár Miklós növendékeként, valamint magánúton Eötvös Péternél, Tihanyi Lászlónál, Sári Józsefnél és Jeney Zoltánnál tanult. Részt vett Eötvös Péter több nemzetközi karmester-kurzusán is, később pedig asszisztensként működött közre műveinek bemutatásában.

Szerteágazó karmesteri feladatai ellenére – jelenleg a Huntsville-i Szimfonikusok zeneigazgatója és az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, továbbá számos egyéb meghívásnak is eleget tesz – igen termékeny zeneszerző. Első ízben 1993-ban, Fényárnyék-remegés című, szólóklarinétra írott korai kompozíciójával keltett feltűnést. Vokális darabokat már 1992 óta komponál, egyéni megközelítését példázza az 1997-es Nonfiguratív című műve, amelynek szövegét egy ütőhangszeres kvartett tagjai deklamálják. Első operáját, a Déry Tibor regényét feldolgozó Óriáscsecsemőt a 2001-es Budapesti Őszi Fesztiválon mutatták be. Ezt 2005-ben a Gólem című „zsidó operett”, majd a következő évben a Barbie Blue című egyfelvonásos, kétszemélyes opera, Bartók művének, A kékszakállú herceg várának parodisztikus újraértelmezése követte. A Thomas Mann regényén alapuló 2009-es „hotel-opera”, A varázshegy érdekessége, hogy ebben a szereplőket teljes zenekar helyett nagyobb kamaraegyüttes kíséri. Legújabb operája, a 2015-ben Amerikában bemutatott Georgia Bottoms alcíme szerint „vígopera a modern Délről”.

Számos zenekari és kamaraműve közül feltűnést keltett a La foule című némafilm kisegyüttesre írt élő kísérőzenéje, amelyet 2001-ben a párizsi Louvre-ban mutattak be; a Duevoe című, népzenei ihletésű zenekari kompozíció, amelyből vezényletével a Magyar Rádió 2010-ben felvételt is készített; a Beszélgetések gyerekekkel című kamaramű, amely 2008-ban különdíjat kapott a bresciai zeneszerzőversenyen; vagy legújabban a 2016-ban bemutatott Klarinétszimfónia 2 klarinétra és zenekarra, amelyből szintén felvétel készült a Magyar Rádióban.

Művei többek között Budapesten, Párizsban, Londonban, Berlinben, Freiburgban, Saarbrückenben, Marseille-ben, Utrechtben, San Francisco-ban, Milwaukeeban és Huntsville-ben hangzottak fel. 

Díjai, kitüntetései

A Budapesti Őszi Fesztivál nívódíja, 1997
Fischer Annie-ösztöndíj, 1999
Kodály-ösztöndíj, 2000
Állami Eötvös Ösztöndíj, 2000
Gundel Művészeti Díj, 2001
Bartók-Pásztory Díj, 2018