Négy hónappal a milánói Scalában tartott ősbemutató után, március 6-án Kurtág György Fin de partie című operája színre került a Holland Nemzeti Operában is. A szereposztás azonos volt a premierével: Frode Olsen (Hamm), Leigh Melrose (Clov), Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg); a Holland Rádió Szimfonikus Zenekarát Markus Stenz vezényelte, az előadást Pierre Audi rendezte.

A gazdasági világválság idején, 1933-ban írta meg Seress Rezső a Szomorú vasárnap című slágerét, ami hamarosan világhírűvé vált. A hozzátapadt városi legenda kapcsán Magyar öngyilkos dalként is ismert mindmáig. E dal címét kölcsönzi Vajda Gergely új zenekari kompozíciója, amelyet február 11-én mutatott be a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara a Zeneakadémia nagytermében. Hogy vajon a címen kívül kölcsönöz-e mást is a híres dalból, arról az új mű meghallgatása után megoszlottak a vélemények.

Február 16-án, a Radio France Présences című kortárs zenei fesztiválján mutatta be az Ensemble intercontemporain Bella Máté Hesperus című brácsára és kamaraegyüttesre írt új alkotását, amelyet az együttes rendelt meg. A bemutató szólistája Odile Auboin volt, az együttest Dylan Corlay irányította.

A Wolf-temperiertes Klavier modellje, miként a címből sejthető, Johann Sebastian Bach Das wohltemperirte Clavier című billentyűs sorozata. Wolf Péter 24 zongoradarabból álló gyűjteménye ennek megfelelően C-től H-ig az oktáv mind a tizenkét hangját használja a tételek alaphangnemeként (dúrban és mollban egyaránt). A bachi gyűjteménytől azonban megkülönbözteti, hogy fúgák nincsenek benne, csak szabad műfajú darabok: prelúdiumok. Vagy hogy Chopin nyomán a franciás elnevezést használjuk, prelűdök. Wolf Péter valójában sokkal erősebben kapcsolódik Chopinhez és a jórészt ő nyomán kialakult romantikus és 20. századi prelűd-hagyományhoz, mint közvetlenül Bachhoz, amennyiben etűdszerűen virtuóz, illetve elmélyült-érzelmes tételek egymást követő sorozatán keresztül járjuk be 24 hangnem világát, s az igényelt zongoratechnika is inkább idézi a romantika korát, semmint a barokkot.

Hetvenöt évvel az első kiadás után megérett az idő arra, hogy Kodály Zoltán összegyűjtött vegyeskari művei teljesen új, bővített kiadásban jelenjenek meg.

A Vegyeskaroknak mind ez idáig legteljesebb és leghitelesebb szövegű kiadása vászonkötésben is kapható, amelyet egyaránt ajánlunk könyvtáraknak, gyűjtőknek és Kodály-rajongóknak. A kötet emellett megvásárolható praktikus célokat szolgáló papírkötésű változatban is.

A gyűjtemény hat olyan kompozíciót tartalmaz, amelyet a korábbi kiadások nem foglaltak magukba és kissé nagyobb formátumban, új, egységes elvek alapján szerkesztett, jól olvasható és igényes megjelenésű kottagrafikával, valamint Erdei Péter informatív utószójával jelenik meg.

Leigh Melrose (Clov) és Frode Olsen (Hamm); fotó: Ruth Walz

November 15-én, a milanói Scalában mutatták  be Kurtág György operáját: Samuel Beckett: Fin de partie, scènes et monologues. A régóta várt operában Kurtág Beckett drámáját zenésítette meg, amelyet 1957-ben, Párizsban színházi előadásként látott először. A szövegkönyvet a zeneszerző állította össze, a színdarab szövegének körülbelül a felét felhasználva, szorosan követve a dráma menetét. 

Az ősbemutató szereplői Frode Olsen (Hamm), Leigh Melrose (Clov), Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg) volt; a Scala zenekarát Markus Stenz irányította, az előadást Pierre Audi rendezte.

A produkció a Scala és a Holland Nemzeti Opera együttműködéseként jött létre, további előadásai Amszterdamban lesznek láthatók, 2019. március 6-án, 8-án és 10-én.

Az idei, 27. Milano Musica fesztivál – a La Scalában november 15-én bemutatandó Kurtág-opera, a Samuel Beckett: Fin de partie - hoz kapcsolódva – Kurtág György életművét állítja középpontba. 2018. október 21. és november 26. között 22 hangverseny ad áttekintést a zeneszerző hangszeres és énekes, kamarazenei és zenekari alkotásairól. A fesztivál tematikája bemutatja egyfelől Kurtág párbeszédeit az elődökkel és a kortársakkal (Bach, Schubert, Bartók, Stravinsky, Ligeti), másfelől a modernitás fontos témáinak felbukkanását művészetében. Az opera kapcsán külön figyelmet szentelnek a Beckett írásaihoz kapcsolódó műveknek is: a What is the Word mellett elhangzik például Pascal Dusapin Watt című harsonára és zenekarra írott alkotása is.

Vajda Gergely három kompozíciója szerepel a Budapest Music Center Recordsnál megjelent új CD-n: a Klarinétszimfónia két klarinétre és zenekarra, az Alice Études klarinétra és vonósnégyesre, valamint a Persistent Dreams szólóklarinétra. A lemez megjelenése adott alkalmat arra, hogy Vajda Gergelyt kérdezzük sokoldalúságáról.

Klarinétművész, komponista, karmester – ezek a tevékenységek szerepelnek az életrajzában. Mi lenne ennek a három „k”-nak az elfogadható fontossági sorrendje?

Nem szeretném megbántani sem a karmestereket, sem a hangszeres előadókat, de úgy gondolom: a semmiből valamit alkotni – ez minden tevékenység csúcsa, ezzel juthat bármely emberi lény a legközelebb a Teremtéshez. Ha valakinek megvan az elhivatottsága arra, hogy zeneszerző legyen, akkor ennek kell a legfontosabbnak lennie az életében. Az előadók is azzal dolgoznak, amit a zeneszerzőktől kapnak. Gyakran vezénylem a saját műveimet, és olyankor megpróbálom lefordítani a zenémet a gyakorlat nyelvére, és így életre kelteni.

Alessio Eliát „az új nemzedék felkelő csillagának” nevezte Elena Abbado. Olasz szülőhazáján kívül Németországban, Norvégiában és Magyarországon tanult, zeneszerzői tevékenységét tudományos kutatásokkal is támogatja, amelyeknek tárgya a különféle hangolási rendszerek összefüggése, amit „poliszisztemizmusnak” nevez.

A zongorára szánt Játékok 1973-tól íródó sorozata eredetileg zongoraiskolának készült, melynek első köteteiben Kurtág a zongorajáték és a zenei gondolkodás alapelemeire, s ami talán még fontosabb, a gátlásoktól mentes zenélésre tanította a gyerekeket. Az eltelt évtizedek alatt azonban a sorozat elvesztette didaktikus jellegét, s inkább Kurtág zeneszerzői műhelyének dokumentumává vált, amely kulcsot ad nagy formátumú szimfonikus, kamara- és vokális műveihez is. E változást jelzi, hogy az ötödik füzettől kezdve a Játékok a Naplójegyzetek, személyes üzenetek alcímet viseli.